2012. szept. 24.

Egybehangzó NEM a passzív dohányosok védelmére

Tegnap lezajlott a népszavazás a passzív dohányosok védelméről szóló kezdeményezéssel kapcsolatban.
Arról szólt a dolog, hogy betiltsák-e a dohányzást minden munkahelyen illetve nyilvános beltérben. Ez mondjuk a kampány alapján is leginkább a vendéglátóhelyeket, illetve az ott dolgozókat érintette volna.
Ha, akár egy kanton is igennel szavazott volna... Mert egyértelműen leszavazta a svájci nép a javaslatot, ugyanúgy, ahogy azt nem is olyan régen a szabadság meghosszabbításáról szóló javaslattal tette.
Állítólag a parlament is ezt az utat szorgalmazta, mondván, hogy a két évvel ezelőtti törvény, illetve az egyes kantonokon belüli még szigorúbb szabályozások, megfelelő védelmet nyújtanak a nemdohányzóknak.
Hát, nem tudom. Én azért kicsit jobban odafigyelnék arra, amit az úton útfélen füstölgő tinédzserek, a buszmegállóban, aluljáróban a cigit pofátlanul az arcodba fújó emberek, vagy a fitneszből kilépő, öngyújtót vadul kattintgató nyugdíjas képe sugall. Például azt, hogy egyszerűen nem foglalkoznak azzal, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az egészséget, és nagyon-nagyon zavaró és kellemetlen dolog az elviselése az ebben a szenvedélyben nem osztozó többi ember számára. Ez is olyan, amit az ember a jó modor számlájára írna, de ha egy egész ország szerint rendben van ez a hozzáállás, nem tudom, mit is gondoljak... 

2012. szept. 20.

Kreatív?

Mivel családunk férfi tagja, szinte kizárólag politikai, sport és egzisztenciális ügyekben hajlandó megnyilvánulni, ráadásul azt is viszonylag ritkán teszi, gondoltam, ismét kezelésbe veszem a blogot.
Most egy újból és újból felmerülő problémán agyalok, méghozzá a Svájcban megnyilvánuló kreativitás, motiváció, rugalmasság kérdésén. Mert szerintem ezek a fogalmak amúgy is összefüggnek.
Történt, hogy egy év után ismét ugyanarra a B2 német tanfolyamra járok a Klubschule-ba. Ezúttal a vizsgára is szeretnék eljutni, így most már még érzékenyebben érint az a probléma, hogy a tanárunk lusta, motiválatlan, rugalmatlan, és kicsit sem kreatív. Azért kezdtem el újra a tanfolyamot, mert új tanárral indult, kis csoportos formában, és barátosném ódákat zengett az új és hatékony módszerekről. Egy hónapig élvezhettem az új tanerőt, aztán jött a nyári szünet, illetve tanárnénink operációja, és pechünkre a helyettesítő tanár ugyanaz a hölgyemény lett, akivel már egy évvel ezelőtt sem voltunk teljesen megelégedve. Már akkor is állandóan új ötletekkel és javaslatokkal álltunk elő minden óra végén, és bár nem nagyon értünk célba, az oktatónkkal azért jól összehaverkodtunk. Jó fej, kedves, az ember szívesen tölti vele az időt, csak ne tanítson, ha nem muszáj. Ő azóta sejti, hogy ezek a magyarok nem egyszerű esetek, és hosszú távon előjön velük kapcsolatban a "pain in the ass" érzés, de barátkozni, érdekességekről beszélgetni, új ötleteket gyűjteni kitűnőek, persze csak kis dózisban adagolva.
Mindkettő felet meglepte tehát, hogy ismét összehozott bennünket a sors. Ugyanabból a könyvből tanulunk, ugyanazokat a leckéket vesszük, és mi pontosan ugyanúgy kiakadunk azon, hogy egy középszinten álló, haladó csoportban még mindig fél óra megy el a bugyuta házi feladat ellenőrzésével, miközben mindenki megtalálja a megoldásokat a munkafüzet hátuljában. Tanárunk szinte pontosan ugyanazokat a megjegyzéseket teszi, mint korábban, ezt ellenőrizhetjük is, hiszen pontról pontra le van írva az egy éve kitöltött könyvünkben, feladatgyűjteményünkben. Új feladatot nem hoz, kérésre sem,  amikor a Modalpartikeln-ekkel kapcsolatban felvetettem, nekem jól jönne néhány plusz gyakorló feladat, mert nem értem, mikor, mit kellene használnom, akkor én vittem fénymásolt anyagot az egész csoportnak, miközben ő sajnos nem talált semmit. Na ez az, ami brutálisan felháborító. A csaj nem hülye, egészen jól magyaráz, de ha valami extra erőfeszítést kellene tennie a szokásos rutin melón kívül, lefagy a szoftvere. És ez sajnos eléggé jellemző a svájciakra. Nem mindenkire, mert az előző tanárunk például minden egyes órára külön lefénymásolta nekünk a vonatkozó feladatokat, mondván, hogy jó az ismétlés, de tudja, hogy a mi könyvünk már ki van töltve. Ez is más hozzáállás. Ő egyébként eddig még sosem tartott unalmas órát, csak akkor ellenőriztette a házi feladatokat, ha kérdés volt velük kapcsolatban, és még két bottal is bebicegett a városba, hogy találkozzon velünk, és kijelentette, mindenképpen vissza szeretne jönni mihamarabb, mert felelősnek érzi magát abban, hogy sikeresen abszolváljuk a nyelvvizsgát. És valóban ez a hölgy nem tipikus svájci, klasszikus, antik műveltséggel rendelkezik, szó szerint idéz Goethe-től, felírja görögül a táblára a görög eredetű német szavak elődeit, állandóan mozgásban van, origamizik, rajzol, olvas, és minden érdekli. Kreatív, felelős, szorgalmas, rugalmas, motivált.
Hogy miért általánosítok? Mert a fitneszben is mindig az a baj, hogy a svájci oktató hétről hétre pontosan ugyanazt a gyakorlatsort adja le, és ez úgy tűnik, senkit sem zavar, csak minket, meg az egyéb külföldieket.
Ez a fajta svájci szabálykövetés szerintem hülyeség, rombolja az agyat, végtelenül unalmas, és számunkra elviselhetetlen. Budapesten egy akármilyen fitneszterembe is látogasson az ember, egyszerűen nincs olyan, hogy kétszer pontosan ugyanazt a gyakorlatsort csinálja végig. Miért? Túl nagy a konkurencia meg a verseny? Túl izgágák a magyarok? Kreatív nemzet vagyunk? Vagy annyira nagy a fluktuáció, hogy mindig más oktatók vannak? Nem tudom, de ez a biztonságos állóvíz sem jó. Vannak hátrányai. Például az, hogy ha arra gondolok, holnap ismét végigunatkozhatom a német órát, elfog a letargia, és még véletlenül sincs kedvem tanulni. A középszer nem frankó...

2012. szept. 2.

Fűtés

Szeptember 1.-én beindították nálunk a fűtést.
No komment.

A hóhatár már 2000m-en van. Aug.31-én esett a hó az Alpokban.

És amíg itt a ködöt felülről nézték amint bekúszik a völgybe, addig mi alulról néztük, amint a ködben eltűnik a hegy.