Belsőség

Azért  a magyar konyha megszámlálhatatlanul több állati belsőséget használ, mint a svájci. Ebből adódóan igen nehéz hozzájutni akár egy finom rántott sertésmájhoz, egy zuzapörkölthöz vagy szalontüdőhöz. Hogy a rántott velőről már ne is beszéljünk. No de a minap Terike a boltban jól szétnézett és boldogan konstatálta, hogy vannak itt belsőség-konzervek. Már javában válogatott belőle, mikor is gyanút fogott, hogy ez talán kutyahúst is tartalmaz -kedveskedve a nagyszámú kínai kisebbségnek - mert a grafikája egy kutyát ábrázol.....vagyis nem.... ez egy KUTYAKAJA konzerv.

Pedig milyen isteni vese-velővel lett volna belőle!

Játék, játék, játék

Aki az alábbi vicc poénját magyarul vagy hochdeutch-ul elküldi címünkre, 1 tábla postacsokival lepjük meg. (A postán tábla csokit is lehet küldeni, nem csak képeslapot; ugyanúgy megcímezhető, üzenet írható rá, de a képeslap mögött csoki is van.). A feladat talán könnyebben megoldható azoknak, akik rendelkeznek német-svájci szótárral. Ja és jó szórakozást a witz-hez is.

"Klein Andrea und Matthias (4 und 3 Jahre alt) waren über Nach bei den Grosseltern in Obhut. Beim Frühstück  sagte plötzlich Matthias: << Du Andrea, häsch au im Grossätti sini Zäh im Glas gseh? S'Zahfleisch esch no dra gsi!>>

(eredeti svájci helyesírással)

Szirénateszt

A légvédelmi szirénák másra is használhatóak: pl.: árvízi riasztásra, sugárzási balesetre figyelmeztetés, vagy akár otthon használható lenne durva viharok esetén, stb.
Na ezt tesztelték a február 2-án. Szerencsére Terike sem rohant le fejvesztve a pincébe, hanem első ijedségében itt tájékozódott:
itt
vagy itt
vagy hallgatni kell a rádiót!

FYI

Tegnapi felfedezésünk, hogy a Manor Foodban mákot, szárazbabot, lencsét is lehet kapni. 500 grammos, és 250 grammos kiszerelésben, a Zwicky forgalmazza. Nagy öröm a mák, mert így elhárult fejünk fölül a veszély, hogy kihívják ránk a rendőrséget, vagy megbukunk a határon, miközben a bejgli és a mákos guba elengedhetetlen hozzávalóit próbáljuk beszerezni. A holnapi menü meg bableves és farsangi fánk. Szerb ismerőseink, miközben ódákat zengtek a Jókai bablevesről, azt javasolták, Németországban szerezzük be a babot. Ők is onnan szokták!
Azért jó, hogy van itt is. A mákot "Hergestellt: Osteuropa" felirattal árulják, a bab Kanadából jön. És ugyanezen a polcon még szarvasgomba is kapható. Hát ezek itt az egzotikus élelmiszerek!

Magyar bál, magyar ecsettel

Nem tudom, mit gondoltunk, amikor elhatároztuk, hogy részt veszünk a magyar bálon. A svájci-olasz szomszédunk hívta föl rá a figyelmünket, és mivel ő is jött magyar barátaival egyetemben, számunkra is jó ötletnek tűnt.

Aztán ők is konstatálták, hogy legközelebb máshol találkozunk, ha beszélgetni, vagy bulizni szeretnénk.

A társasági rovatunk jelenti:

Zürich, elegáns szálloda, rongyrázás, sznobizmus. Kínos és egyben nevetséges.

Elképzelhető, hogy a Svájcban élő magyarok „krémjének” ez az évről-évre várt társasági esemény, de minket nem hatott meg különösebben. Ahogy az sem, ahogyan közvetlen asztaltársaságunk kevéssé elegánsan, de konzekvensen átnézett rajtunk az estély alatt. Köszöntésünkre se nagyon reagáltak, de tisztán és érthetően beszélgettek magyarul, ha nem épp' a gulyáson vagy a pogácsán csámcsogtak a propeller nyakkendő és a gyöngyös, csillogó ruha felett.

Ha mondjuk a budapesti Operabál törzsközönségét nézzük, meg sem lepődöm, hiszen a Kiszel Tünde színvonalat ez a rendezvény is hozta. Voltaképpen csoda, hogy nem egy 2011-es Donatella naptárral kezünkben hagytuk el a helyszínt.

Az est megnyitását követően itt is bevonultak a fehér ruhás, elsőbálozó párok, akiknek sikerült így-úgy, közel sem egyszerre eldülöngélniük a nyitótáncot. A rutinos magyar néptáncegyüttes bemutatói sokkal színvonalasabbak voltak.

Az estélyi toalettek széles palettája azért arra enged következtetni, hogy a nagyképű viselkedés és

az illemszabályok ismerete nem mindig fedik egymást. Decens úrinőnek, és útszéli örömlánynak öltözött hölgyek egyaránt megfordultak a bálban. Tiara, selymek, gyöngyök, szaténba kötözött hátak, pánt nélküli ruhákból kibuggyanó dekoltázsok, vagy tetkók egyaránt színesítették az estét. Megjelentek önkéntes divatdiktátorok, szemmel láthatólag saját készítésű tüllruhában, de a tavalyi, illetve tavalyelőtti fényképeket nézegetve az is kiderült, hogy egyeseknek nem okoz problémát évről-évre ugyanannak a ruhának a viselete sem.

A tombolanyeremények boldog tulajdonosai egészen biztosan sokáig örülnek még a jellemzően „Nagy Magyarország” tematikájú szuvenírjaiknak.

A szintén elegáns és kellőképpen választékos vacsora, tyúkhúslevesből, marhapörköltből, főtt krumpliból és somlói galuskából állt. Ezen túl természetesen büfé is rendelkezésére állt a mulató közönségnek. Itt gulyáslevest, Kinizsi Toldi-féle malomkő méretű, és állagú -általam csak CBA-pogácsának aposztrofált- péksüteményt, főtt debrecenit, és Esterházy tortát is lehetett fogyasztani.

A zenekar színvonalas zenét szolgáltatott, és míg a nagyobbik teremben olykor keringő szólt, a kisebbik teremben hamar eljutott a hangulat a „harisnyában ropjuk a csárdást” dupla-haladó szintig.

Ennek keretében néhány vadabb összeállítást, és -a mértékletességet nélkülöző- kar-és lábmunkát bemutató párhoz is volt fájdalmas szerencsénk. Nekik nem tűnt föl, nekünk még fáj.

A borlap semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, különösen, ha az a cél, hogy valaki a magyar borok importjából nagyon megszedje magát. Egy balatonlellei szürkebarát, otthon maximum 1000 Ft/üveg, itt bizony 50 CHF-be került.

Összességében tanulságos estét töltöttünk el honfitársaink körében, és megfogadtuk: legközelebb akkor megyünk, ha már legalább 2 pecsétgyűrű van az ujjamon, hajlandó vagyok felvenni propellernyakkendőt és lányunk már ihat alkoholt, mint első bálozó.