Róka-móka

Régen volt szó a rókákról. Kicsit aggódtunk is már a rókacsaládért a kertben, mert nagy volt a csend körülöttük. De tegnap aztán robbant a bomba. Előmerészkedett az anyja* és kölyke. És megkergették az apjukat  - hogy hozzon kaját - , vagy egy másik hímet, aki túl közel merészkedett a kotorékukhoz, hogy elorozza a környék gazdag egér, giliszta és erdei szamóca** termését. Mindezt még nappal, iszonyatos lárma közepette adták elő. Kifutottak az útra, kergetőztek a parkolóban, majdnem feldöntötték a robogót. Természetesen a kölyök lassabban kocogott  anyja után, figyelte a történéseket. Mikor átestek a padkán és a susnyáson át legurult az egyik róka, a kisróka tényleg megijedt és hazaszaladt. Aztán csönd volt egész éjjel, pirkadatkor a szomszédos falu kakasai sem szólaltak meg ... többet!


* bár a rókák általában monogám típusok, de inkább kitartanak az asszony mellett, mint lecseréljék, mégis a fiúróka másik asszonyt újított. Ezt pedig onnan tudjuk, hogy az előző asszonyállatnak a farka csonkolt, hiányos volt, az új asszonka pedig kiváló pompázatos vörös uszállyal rendelkezik.

** a ház előtti erdei szamóca terem, nem is kis mennyiségben. Szoktunk is róla legelni munkából hazafelé jövet. Erre egyik ismerős mondja, hogy ne tegyük mert a "rókák lepisilik és vmi csúf rókabetegséget kapunk, ami belülről megrágja az agyunk". Ez a betegség a galandféreg, akár rókapisiben lévő lárvából is juthat a szamócára, és onnan az azt elfogyasztó embörbe. Pfuj, undorító. Állítólag szeptemberben a kisiskolások tájékoztató füzeteket is kapnak, hogy a sok kirándulás ellenére se egyenek semmit sem,amit az erdőben találnak. Talán ez az oka, hogy ilyen nagy ház mellett, mégis minden nap jut 1-2 szem érett finom szamóca.