A munkahelyi és otthoni viszontagságaink ecsetelése miatt kihagytam egy kellemes élményt a közelmúltból: meglátogattak minket első "hivatalos" vendégeink.
Heidelbergben élő barátaink pillanatnyilag a földrajzi értelemben vett legközelebbi haverok. Az a 300 km semmiség, szinte a szomszédban vannak. Így aztán természetes volt, hogy a szülői, sógori költözködős minilátogatásokon túl, ők voltak az elsők, akik megsasolták az új kérót.
Elég jól éreztük magunkat, folyt a jéger meg az unicum + elmentünk fondüt enni, ami különösen (s)viccesre sikerült.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én egy régi egyetemi évfolyamtárs partiján kívül még nem nagyon ettem fondüt, emberemnek meg még ennyi tapasztalata sem volt az ügyről, és még mielőtt beszerzünk egy készletet, ki akartuk próbálni az autentikus cuccot.
Vendégeink ehhez tökéletes partnernek bizonyultak, és így egy meglepetésekkel és röhögéssel teli estét töltöttünk együtt a Hársfa Hotel füstszagú kávézójában, az egyetlen helyen, ahol a városban április közepén sajtfondüt szolgálnak föl.
Mert a sajtfondü egy jellegzetes TÉLI svájci étel, magas zsír és alkoholtartalmának köszönhetően. Egyébként normál esetben, a turisták miatt, máshol is árulnak fondüt, de történetünk éppen a több hetes iskolai szünidő idejére esett, amikor nem kevés vendéglátós is úgy döntött, otthon marad a gyerkőcökkel, és addig bezárja a bazárt.
Kikértünk egy négyszemélyes adagot, és meghökkenve tapasztaltuk, hogy ez olyan 3-4 literes mennyiség. Akkor esett le, hogy a pincér miért kérdezett vissza háromszor is, hogy biztos-e hogy 4 személyes adagot kérünk. Márpedig mi 4-en voltunk, hát senki sem fél ember nálunk. A másik meglepetés az volt, hogy a fogáshoz ajánlott fehér bor 4,5 CHF-be került - decije. Mivel fondüre tilos vizet, vagy sört inni, mert csúnya baleset lehet belőle, elhörpöltünk 1 liter borocskát, és megeszegettük a fortyogó sárga cucc több, mint felét... Nagyon finom volt, és igen csak kimelegedtünk tőle, oldódtak a nyelvek, meg a gátlások, mert biza a sajtban is volt még némi alkohol...
Jól alakítottuk az útikönyves, fényképezőgépes turistát, aki tavasz közepén fondüzik, csurgatja az olvadt sajtot mindenhova, majd élénken röhincsél, és hasát fogva, egyre lanyhuló mozgással közelíti meg a szállására kijelölt objektumot. Amikor hazaértünk, közös megegyezéssel újabb jéger és unicum kúrát vettünk. (Szét kellett csapatni!) És azt is eldöntöttük, hogy mostanában sajtot (sőt egyáltalán tejterméket) nem eszünk. Reggel így is kisebb küzdelembe került egyeseknek, hogy a citromos joghurt utolsó cseppjeit letuszkolják a torkukon, és utána a fal felé fordulva imádkoztak, hogy ne jöjjön vissza.
Amúgy túléltük a dolgot, kellemes élmény volt. A 45 CHF-os bor (9000 Ft) kicsit fájt, különösen, hogy egy egyszerű, közepes, száraz fehér borért fizettünk ennyit, de azért megérte kipróbálni.
A hétvége további részében, sőt azóta is, visszatérő poén a:
- Kérsz egy kis sajtot? - udvarias kérdés.
- NEM
2 megjegyzés:
Fondure általában fekete teát szokás inni, mégpedig nem véletlenül, hanem épp az emésztés miatt. Tipp: menjetek oda, ahol azt látjátok, hogy "Fondueplausch á lá discretion" ez azt jelenti, hogy egy átlag összegért annyit eszel, amennyit akarsz. Ugyanez létezik raclette-re is.
Szia greta! Nagyon profik a hiánypótló megjegyzéseid. Köszi!
Egyébként azóta már mi is rájöttünk, hogy a fekete tea a legjobb megoldás.
De ezt a "diszkréciós fondue"-t még nem próbáltuk :)
Megjegyzés küldése