Nekem a Balaton...

Tisztára Balaton feeling van itt. Lecsó után egy csurgó levű őszibarack, csak a tó és a jó idő hiányzik hozzá. De hogy is készül a svájci lecsó:
Általában a boltban csak a legszebb kalifornia paprika kapható, ami már romlásnak indul, azt azonnal leselejtezik. A nálunk TV-paprikaként ismert zöldség ritka mint a fehér holló. Ha meg a lecsóhoz keresünk kicsit satnya, kicsit fonnyadt nemcsak sárga hanem piros és zöld paprikákat is, na az itt nagyon nehéz. Ugye elmehetnék ezért a piacra is, de piac csak szombaton van (na hol: a vasúton) reggel 6-tól 10-ig, és az őstermelők a legszebb portékájukat hozzák a piacra dupla áron. Csak a a nagyon bio-tudatos vevő vesz tőlük tripla áron is bármit. Tehát a lényeg, hogy a nagyobb boltok kínálatát kell feltúrni jó kis lecsópaprikájért! És tegnap szerencsém volt, találtam a zöldségpult mögé beesve 4 db-onként csomagolt nem szépségdíjas paprikákat. Ugye a lecsónál nem a külalak, hanem az íz számít. Vettem belőle rögtön 5x4 db-ot. Aztán a pénztárnál meglepetés ért: először vissza akarták vitetni velem, mert ezek már leselejtezett termékek és nem árulják. De aztán meggyőztem őket, hogy főzni kiválóan lehet velük.
Miután látták, hogy nem tágítok - ez az őrölt auslander tényleg meg akarja venni - akkor hirtelen leárazták a kasszánál a már kidobásra ítélt terméket és féláron megkaptam: 320Ft/kg
Így lett olcsó lecsóm ebédre. Jó étvágyat kívánunk!