Pár napja megint rendszeresen szerepel Magyarország a hírekben, de sajnos ismét negatív felhanggal, hiszen az emberkereskedelem, szexrabszolgák és kizsákmányolt prostituáltak ügyében merül fel újra meg újra országunk neve. Tény, hogy Svájcban sok a magyar, roma sokszor kiskorú prostituált, akik a leginkább kiszolgáltatott szegmensét képezik a svájci szexiparnak. Nyelveket nem beszélnek, általában egy jobb élet reményében hozzák ki őket Svájcba, talán nem is tudják, mi vár rájuk. A szokásos történet: bezárva, megfélemlítve, rendszeresen bántalmazva kényszerítik őket testük árulására, amiből a stricik kényelmesen élnek, ők meg nem kapnak jóformán semmit.
Egyik itteni kedves ismerősünk, egy Svájcban született, de magyar származású szociális munkás például ezekkel a nőkkel foglalkozik Zürich utcáin. Van egy buszuk, amivel este/éjjel járják a strichelő negyedet, és próbálnak segíteni a lányoknak ügyes-bajos dolgaikban. Óvszert, italt, ételt, és főleg beszélgetést, tanácsot kínálnak a szerencsétleneknek. Ő is úgy kapta ezt az állást, hogy előnyére szolgált, hogy magyarul is beszél, mert különben nem igazán tudnak kommunikálni a magyar prostituáltakkal, akik egyértelműen felülreprezentáltak a legkiszolgáltatottabb, legnagyobb szükségben lévő lányok között.
Simonetta Sommeruga svájci politikus azonban most hadat üzen az emberkereskedelem ellen, tájékoztat a 20 minuten. A mai napon fogja előterjeszteni az első nemzeti akciótervet, ami a probléma megoldását célozza. A cikkben sok dologról beszélnek, ami számomra érdekes, az az, hogy bár Románia neve is felmerül, mint származási ország a kihasznált és bántalmazott prostituáltak esetében, a svájci politikusnő mégis arról beszél, hogy Romániával már sikeres az együttműködés, és nem egy előremutató intézkedés történt ott a megelőzés ügyében, ami Svájc számára is példaértékű lehet.
Magyarországot a riporter említi hangsúlyosan, mint a roma prostituáltak származási helyét, valószínűleg azért, mert ez a vélekedés nagyon is általános Svájcban. Sommeruga válaszában kifejti, hogy készek Magyarországgal is a szoros együttműködésre, de azért kezdték a közös munkát Romániával, mert ott eleve jó kapcsolatokat ápoltak a hatóságokkal...
Felmerül a cikkben a szabad beutazás, bevándorlás kérdése is, az újságíró esetleges szigorításról beszél, amivel meg lehetne előzni a roma lányok és emberkereskedők tömeges Svájcba áramlását. Simonetta Sommeruga, baloldali politikusként nem abban látja a megoldást, hogy betiltsák a prostitúciót, vagy a szabad bevándorlást Svájcba, hanem egy összehangolt akciótervben, amely jobban védi a szexmunkásokat, sikeresebben deríti fel az emberkereskedőket, és bünteti meg őket bíróság előtt. Ehhez természetesen kantonok közötti együttműködésre van szükség, hiszen az áldozatokat, különösen a gyerekeket, fiatalkorúakat úgy próbálják elrejteni a bántalmazók és visszaélők, hogy állandóan utaztatják őket egyik településről a másikra. Éppen ez a legnagyobb probléma Sommeruga szerint: nagyon nehéz megtalálni az áldozatokat...
Ami számomra itt kérdés: vajon történik-e valami az ügy megoldására Magyarországon? Tehetünk-e valamit az ellen, hogy a nevünk végleg összekapcsolódjon a prostitúció kérdésével?
Mert ha nem, lesz még olyan kellemetlen élménye az itt élőknek, hogy egy lakáshirdetésre jelentkezve, egyszerűen lecsapják a telefont a tulajdonosok, amikor megtudják, hogy egy magyar nővel beszélnek. Nem kíváncsiak a részletekre, nem tűnik fel nekik, hogy németül beszélgetnek vele, egyszerűen félnek attól, hogy a lakásukat a szexipar fogja használni. Hát így működnek az előítéletek...
