2010. okt. 29.

Fondü reloaded

Közeleg a tél, a hajnali köd nem oszlik fel 10-ig, a napot csak délben a menzára menet látjuk kis ideig. Hűvösek már a napok. És ekkor elérkezett a "Fondü" évszaka is, mert a fondü jellegzetes téli kaja majd 50%-os zsírtartalommal, kis lélekmelegítő cseresznyepálinkával és a baráti kvaterkázáshoz elengedhetetlen borral. Kikerültek a reklámtáblák az éttermekbe, hogy fondüt felszolgálnak eredeti gruyere sajtból és az hű de finom.
Ez eddig rendben is van, sok itt a sajt és szeretik is az emberek. De azt azért nem értem, hogy a menzán a desszertes asztalon a gőzgombócokat (olyan mint a magyar gombóc, csak nincs rajta prézli), a szilvásat, a barackosat, a málnalekvárral töltöttet miért valamilyen Käse fantázinévvel kell illetni. Állok ott tanácstalanul és kérdem a kollégákat, hogy ez tényleg komoly, hogy desszertnek is sósat egyek. Röhögtek, de aztán kiderült hogy a gombócokat is sajt névvel illetik.
Egyébként főételnek Fleischkäse volt (már megint egy "sajt", de semmi köze hozzá, olyasmi, mint a megsütött májkrém vagy méginkább a löncshús) hozzá köretnek párolt kelbimbó gesztenyével. HOPPÁ! A gesztenyét úgy kell elképzelni, hogy főzés után meghámozzák és a mini majomagynak tűnő gesztenyét összekeverik a köret többi részével. Ölég finom volt. Itt amúgy a gesztenye népszerű kaja, nem csak gesztenyepürét állítható elő belőle.

2010. okt. 23.

*Folyt köv! A pék és a kenyér

Mint már említettem, sokat dolgoznak. Lassan én is idomulok ehhez, nincs pofám este 6kor lelépni, mikor a csoport majd' 80% még benn püföli a gépet! Ez viszont azzal jár, hogy nem jutok el a boltba, mert az bezár 7kor. Tehát egy ilyen szép esti időpontban sétálok haza és azon tanakodtam, hogy honnan szerezzek vacsorának valót, vagy legalább is kenyeret, mert már minden bolt bezárt. Utolsó reményem a pékben volt, de a kirakatához közeledve láttám, hogy nagy a sötétség odabenn. Hát már-már úgy tűnt, hogy éhesen fekszek le....
Ekkor jött egy robogós (szintén későig dolgozó?!) leparkolt a pékség előtt, a kijárat melletti állványhoz ment, válogatott valamit, majd elrakta végül az állvány melletti piros dobozkába pár frankot beszórt.
Aha feeling ....
A pék a megmaradt portékáját minden este kirakja a bolt elé egy kenyeresállványon, és akinek az utolsó utáni pillanatban van szüksége kenyérre, még önkiszolgáló módon megvásárolhatja.

Több előnye is van ennek:
- a megmaradt kenyérből még vmi kis profit összejöhet a műszak után is
- nem kell kidobnia, nem a saját szemetesét  pakolja teli (ugye itt a szemét kardinális kérdés), hanem elhordják a "szemetet" a vevők
- és a sokáig dolgozóknak sem kell éhes gyomorral lefeküdnie.

Pusztán csak egy apró feltételnek kell ehhez teljesülnie: becsületesen be kell dobni a pénzt a kis piros dobozkába a vásárlás után.

2010. okt. 4.

Gondolkozz és dolgozz!

Van itt ez a cikk, érdemes elolvasni , de azért röviden összefoglalom és kiegészítem.
Svájc jelenleg a legversenyképesebb ország, bár se energiahordozója, se sok egyéb nyersanyaga nincsen. Mégis a világgazdasági válság (tényleg még mindig tart?) alatt is növekedett a svájci gazdaság, sőt a frank erősödése ellenére nem csökkent a kivitel és turizmusból származó bevétel. Egyszóval a nyertes oldalon van Svájc. Ez köszönhető a majd 40 éves nagykoalíciós kormányzásnak, a liberális gondolkodásnak, és a nagyon rugalmas oktatásnak. Sok svájcinak nincsen diplomája, mert 16-18 évesen kezd el dolgozni egy cégnél (kötelező a tanonci munka, azaz elmenni egy céghez gyakornoknak 2-3 évre) és bizony a cég olyan munkavállalót farag belőle, amilyenre szüksége van az adott pillanatban. Ha még ész is társul hozzá, akkor vagy a cég saját továbbképző központjában okítják, vagy a cég íratja be a megfelelő szakiskolába további tanulás céljából. Aztán ha beválik a tanonc, akkor már 18-20 évesen egy jól fizető tuti állása van. Ezért aztán nem is nagyon akarnak továbbtanulni, mert így is megkapják azt a fizetést, amiből szépen el lehet itt karistolni. Mint már említettem: a szívsebész és a konyhai kisegítő között nem 100x a fizetési különbség. Egyszóval Svájc eddig nyert.  Ehhez még pár dolgoz hozzátennék, hogy hogyan lett ilyen sikeres:
- iszonyatosan sokat dolgoznak* (és szeretnek is dolgozni),
- becsületesek* és
- innováció*** (csinálni vmi újat, vmi jót**, vmi drágát amit úgyis megvesz a világ, mert szüksége van rá) 


* folyt.köv.
** néha már meglepődöm, hogy miért beszéljük át újból és újból ugyanazt a tervet, de ha régi dossziékban kutatok, nem találok sosem B vagy néha C verziónál magasabb indexű műszaki tervet. Olcsóbb papíron még időben módosítani, mint utána a helyszínen 10x annyiért javítani.
*** azért ebben a magyarok sem kutyák, csak utána mi vhogy elherdáljuk a szellemi vagyont.

Cipő

Mióta itt kinn tartózkodok, már a 2. cipőm talpa kopik el, mert gyalog járok munkába, azaz 3 km oda 3 km haza, tehát január óta 180 munkanappal és napi 6 km-rel számolva pontosan 1080 km-t gyalogoltam le. Ezzel a teljesítménnyel simán hazagyalogoltam volna Budapestig. Igaz, én sehol sem vagyok, az Ivanics  srácok jobban nyomják, de azért ez sem kis teljesítmény....ideje biciklit vennem.