2010. okt. 23.

*Folyt köv! A pék és a kenyér

Mint már említettem, sokat dolgoznak. Lassan én is idomulok ehhez, nincs pofám este 6kor lelépni, mikor a csoport majd' 80% még benn püföli a gépet! Ez viszont azzal jár, hogy nem jutok el a boltba, mert az bezár 7kor. Tehát egy ilyen szép esti időpontban sétálok haza és azon tanakodtam, hogy honnan szerezzek vacsorának valót, vagy legalább is kenyeret, mert már minden bolt bezárt. Utolsó reményem a pékben volt, de a kirakatához közeledve láttám, hogy nagy a sötétség odabenn. Hát már-már úgy tűnt, hogy éhesen fekszek le....
Ekkor jött egy robogós (szintén későig dolgozó?!) leparkolt a pékség előtt, a kijárat melletti állványhoz ment, válogatott valamit, majd elrakta végül az állvány melletti piros dobozkába pár frankot beszórt.
Aha feeling ....
A pék a megmaradt portékáját minden este kirakja a bolt elé egy kenyeresállványon, és akinek az utolsó utáni pillanatban van szüksége kenyérre, még önkiszolgáló módon megvásárolhatja.

Több előnye is van ennek:
- a megmaradt kenyérből még vmi kis profit összejöhet a műszak után is
- nem kell kidobnia, nem a saját szemetesét  pakolja teli (ugye itt a szemét kardinális kérdés), hanem elhordják a "szemetet" a vevők
- és a sokáig dolgozóknak sem kell éhes gyomorral lefeküdnie.

Pusztán csak egy apró feltételnek kell ehhez teljesülnie: becsületesen be kell dobni a pénzt a kis piros dobozkába a vásárlás után.

Nincsenek megjegyzések: