Az a jó a netes naplóban...

hogy azt írok bele, amit én akarok.
Pl. most azt, hogy elment az egyik fasz és jött helyette a másik fasz.
És most jobb?
Faszkivan.

Nekem a Balaton...

Tisztára Balaton feeling van itt. Lecsó után egy csurgó levű őszibarack, csak a tó és a jó idő hiányzik hozzá. De hogy is készül a svájci lecsó:
Általában a boltban csak a legszebb kalifornia paprika kapható, ami már romlásnak indul, azt azonnal leselejtezik. A nálunk TV-paprikaként ismert zöldség ritka mint a fehér holló. Ha meg a lecsóhoz keresünk kicsit satnya, kicsit fonnyadt nemcsak sárga hanem piros és zöld paprikákat is, na az itt nagyon nehéz. Ugye elmehetnék ezért a piacra is, de piac csak szombaton van (na hol: a vasúton) reggel 6-tól 10-ig, és az őstermelők a legszebb portékájukat hozzák a piacra dupla áron. Csak a a nagyon bio-tudatos vevő vesz tőlük tripla áron is bármit. Tehát a lényeg, hogy a nagyobb boltok kínálatát kell feltúrni jó kis lecsópaprikájért! És tegnap szerencsém volt, találtam a zöldségpult mögé beesve 4 db-onként csomagolt nem szépségdíjas paprikákat. Ugye a lecsónál nem a külalak, hanem az íz számít. Vettem belőle rögtön 5x4 db-ot. Aztán a pénztárnál meglepetés ért: először vissza akarták vitetni velem, mert ezek már leselejtezett termékek és nem árulják. De aztán meggyőztem őket, hogy főzni kiválóan lehet velük.
Miután látták, hogy nem tágítok - ez az őrölt auslander tényleg meg akarja venni - akkor hirtelen leárazták a kasszánál a már kidobásra ítélt terméket és féláron megkaptam: 320Ft/kg
Így lett olcsó lecsóm ebédre. Jó étvágyat kívánunk!

Rádió

Mi van ma ezzel a rádióval?!
A coco jumbo után egy sandra (vagy samatha fox?) szám következett, de még egy "piál a föld" számot is eleresztettek.
Tudom ám: szerintem ezekért a több mint 20 éves számokért már nem kell jogdíjat fizetni minden egyes lejátszáskor. Spórolnak b+ még itt is. Igaz a legújabb popszámot is sűrűn játszák. De az a gyanúm, hogy a Eurovision Song Contest szellemiségéből következően ez a szám szintén ingyenes.

Dinnye

A Svájcban kapható spanyolországi görögdinnye szar. Szar és drága. Valaki hozzon nekem egy tisztességes magyar görögdinnyét! Köszönöm!

Munkanélküliségi ráta

Svájcot is megrendítette a világgazdasági válság és a munkanélküliségi ráta áprilisban a sosem látott 4,1%-os csúcs közelében tetőzött.

Most akkor gondoljunk bele...

Svájcban csak az nem dolgozik aki nem akar, mindegy mit csinálsz, itt a munka nem szégyen.* Az a szégyen, ha nem csinálsz semmit sem. A munkaügyi hivatal max.6 hónapig fizeti a havi fizetésed 80%-ának megfelelő segélyt, egy egyszerű feltétel teljesítése esetén:
minden hónapban 20 állást kell megpályáznod (most azt ne kérdezd, hogyan ellenőrzik, ez Svájc, itt mindennek nyomva van), és ha ezt megteszed, és ennek ellenére sem találsz munkát, na akkor fizetnek. De mit is jelent ez; gyakorlatilag a hónap minden munkanapján el kell küldened egy önéletrajzot. Nem pihenhetsz otthon, nem mehetsz nyaralni 1-2 hétre sem a zsíros munkanélküli segélyből, mert különben nem tudod hozni a normát. Itt munkanélkülinek lenni szégyen.

*tegyük hozzá, hogy a szívsebész/jegybankelnök/ügyvéd fizetése nem 100x-a egy pizzafutárnak/takarítónőnek/mosogatónak. Itt munkából élnek az emberek...

Nálatok laknak-e állatok?

Nálunk laknak, méghozzá ilyen,


meg ilyen,(Na, ja, a második kép éjszaka és mozgó célpontra készült...ahhoz képest felismerhető. Vagy nem?)
Amúgy, hogy a sztereotípiáknak is adjunk táptalajt (tehénke, hegyoldal, zászló), íme egy csendélet. Sajnos a képen nem jön át a kolompcsörgés, de még az is volt.

Fondü

-írta renka

A munkahelyi és otthoni viszontagságaink ecsetelése miatt kihagytam egy kellemes élményt a közelmúltból: meglátogattak minket első "hivatalos" vendégeink.
Heidelbergben élő barátaink pillanatnyilag a földrajzi értelemben vett legközelebbi haverok. Az a 300 km semmiség, szinte a szomszédban vannak. Így aztán természetes volt, hogy a szülői, sógori költözködős minilátogatásokon túl, ők voltak az elsők, akik megsasolták az új kérót.

Elég jól éreztük magunkat, folyt a jéger meg az unicum + elmentünk fondüt enni, ami különösen (s)viccesre sikerült.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én egy régi egyetemi évfolyamtárs partiján kívül még nem nagyon ettem fondüt, emberemnek meg még ennyi tapasztalata sem volt az ügyről, és még mielőtt beszerzünk egy készletet, ki akartuk próbálni az autentikus cuccot.
Vendégeink ehhez tökéletes partnernek bizonyultak, és így egy meglepetésekkel és röhögéssel teli estét töltöttünk együtt a Hársfa Hotel füstszagú kávézójában, az egyetlen helyen, ahol a városban április közepén sajtfondüt szolgálnak föl.
Mert a sajtfondü egy jellegzetes TÉLI svájci étel, magas zsír és alkoholtartalmának köszönhetően. Egyébként normál esetben, a turisták miatt, máshol is árulnak fondüt, de történetünk éppen a több hetes iskolai szünidő idejére esett, amikor nem kevés vendéglátós is úgy döntött, otthon marad a gyerkőcökkel, és addig bezárja a bazárt.

Kikértünk egy négyszemélyes adagot, és meghökkenve tapasztaltuk, hogy ez olyan 3-4 literes mennyiség. Akkor esett le, hogy a pincér miért kérdezett vissza háromszor is, hogy biztos-e hogy 4 személyes adagot kérünk. Márpedig mi 4-en voltunk, hát senki sem fél ember nálunk. A másik meglepetés az volt, hogy a fogáshoz ajánlott fehér bor 4,5 CHF-be került - decije. Mivel fondüre tilos vizet, vagy sört inni, mert csúnya baleset lehet belőle, elhörpöltünk 1 liter borocskát, és megeszegettük a fortyogó sárga cucc több, mint felét... Nagyon finom volt, és igen csak kimelegedtünk tőle, oldódtak a nyelvek, meg a gátlások, mert biza a sajtban is volt még némi alkohol...

Jól alakítottuk az útikönyves, fényképezőgépes turistát, aki tavasz közepén fondüzik, csurgatja az olvadt sajtot mindenhova, majd élénken röhincsél, és hasát fogva, egyre lanyhuló mozgással közelíti meg a szállására kijelölt objektumot. Amikor hazaértünk, közös megegyezéssel újabb jéger és unicum kúrát vettünk. (Szét kellett csapatni!) És azt is eldöntöttük, hogy mostanában sajtot (sőt egyáltalán tejterméket) nem eszünk. Reggel így is kisebb küzdelembe került egyeseknek, hogy a citromos joghurt utolsó cseppjeit letuszkolják a torkukon, és utána a fal felé fordulva imádkoztak, hogy ne jöjjön vissza.
Amúgy túléltük a dolgot, kellemes élmény volt. A 45 CHF-os bor (9000 Ft) kicsit fájt, különösen, hogy egy egyszerű, közepes, száraz fehér borért fizettünk ennyit, de azért megérte kipróbálni.

A hétvége további részében, sőt azóta is, visszatérő poén a:

- Kérsz egy kis sajtot? - udvarias kérdés.

- NEM

Foci VB

Izgalmas ország ez. Most megy a Foci vb, és szinte mindegy hogy ki nyer egy meccsen, utána mindig örül valaki. Itt mindig öröm és bódottá valaki.Ez legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy a meccs lefújását követő 5. percben biztos, hogy pár autó tülkölve közlekedik az utakon. Például így tudtam meg azt is, hogy van egy spanyol szomszédom is. De még az Uruguay-Ghána meccs után is volt autós hangoskodás.
A legviccesebb az volt, mikor a Holland-Brazil után a holland szurkolók nem dudálva, hanem biciklin csengetve "csaptak" zajt. Népi hagyományaik szerint itt is velocipéddel közlekednek.
És miért velocipéd, és miért nem bicikli? Mert itt nem "Fahrradnak" vagy "bicycle"-nek hívják hanem "velo"-nak a kerékpárt.