2013. aug. 14.

Vannak még olvasók ?

Az jutott eszembe a hozzáállásról - mármint a magyar növecsökkendésről, - hogy Ny-Európában más a munkakultúra, vagyis a hozzállás a munkához.
Itt van pl. a német Bayern München csapata, ami 6 nap alatt 3 meccset játszott.
Először a német bajnokság nyitómeccsét pénteken, aztán egy barátságos meccsett a Győrrel hétfőn, mert az Audi, a Győr vagy épp a pálya 100 éves (érdekes hogy az Audi támogatja a müncheni csapatot, és hol van a BMW?) aztán meg szerdán egy barátságos meccsett játszott a Nationalelf (benne 6-8 BM játékossal) Paraguay ellen. Bevállalták, megcsinálták, nem színészkedtek mint egyesek a pályán.

Aztán meg itt van a munka+minőség+mentalitás is; felhívtam a motorszervízt, hogy vinném 8000km-es szervízre a motort....aztán vártam, hogy megkérdezik a rendszámot vagy vmi. Rövid hallgatás a telefonban, majd azt mondja a szervízes, hogy már vártuk Önt Herr Müller. Érted, 10 mp alatt a motortípus alapján kikereste a gépből, hogy kiről-miről van szó, a gép kiköpte nekik, hogy melyik szervíz jön, és bíztak a múltkori munkájuk minőségében, és számítottak rá hogy a következő szervízre is vissza fogok menni. Mert ugye minek váltani, ha az ember elégedett a szolgáltatóval/beszállítóval/munkával.

Csak úgy elmélkedek...
 

3 megjegyzés:

Ozsváth Szilvia írta...

Ha van olvasnivaló, azonnal jövök! :)

Az írásodban elrejtve az is benne van, h a névhasználattal mennyire személyessé tesznek minden beszélgetést. Legutóbb pl. azon lepődtem meg, h a Pfister pénztárosa az ügyfélkártyáról észrevétlenül leolvasta a nevem, miközben lehúzta és a nevemen köszönt el tőlem, mintha minden nap ott vásárolnék ...

Unknown írta...

Olvassuk, ha van mit! :)

Gromek írta...

,,Herr Müller"? Nevet változtattál?