2011. febr. 24.

Belsőség

Azért  a magyar konyha megszámlálhatatlanul több állati belsőséget használ, mint a svájci. Ebből adódóan igen nehéz hozzájutni akár egy finom rántott sertésmájhoz, egy zuzapörkölthöz vagy szalontüdőhöz. Hogy a rántott velőről már ne is beszéljünk. No de a minap Terike a boltban jól szétnézett és boldogan konstatálta, hogy vannak itt belsőség-konzervek. Már javában válogatott belőle, mikor is gyanút fogott, hogy ez talán kutyahúst is tartalmaz -kedveskedve a nagyszámú kínai kisebbségnek - mert a grafikája egy kutyát ábrázol.....vagyis nem.... ez egy KUTYAKAJA konzerv.




Pedig milyen isteni vese-velővel lett volna belőle!

1 megjegyzés:

goba írta...

Terike ugyebár az én idióta alteregóm. Rendben.
De annyira még Terike sem hülye, hogy a kutyakaja konzervek között keresgéljen emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert.
Ellenben Terike talált a mirelit pultok egyikében fagyasztott velős csontot, érdekes cupákokat, majd közvetlenül mellette szintén mélyhűtött, piros kutyafejjel ellátott húscafatokat.
Ezek után viszont az -1 méterrel arrébb található- másik pultban sorakozó fagyasztott csirkemájhoz, zúzához, csirkeszívhez, levesnek való csirkeaprólékhoz már nem mert hozzányúlni...
Ennyi a hiteles történet.