2011. jún. 8.

Munka

Kénytelen vagyok újabb bejegyzést írni, mert a blog gazdája igencsak elhanyagolja az olvasóit... Már ha vannak még ilyenek :) Mindenkit biztosítok arról, hogy jól van, csak éppen újdonsült robogójával van elfoglalva. Mert feltörünk, mint a talajvíz. És nem járunk többé gyalog, mint az állatok.
A dolog hátterében elsősorban az áll, hogy az eddig tétlenkedő (házimunka, sütés-főzés, német tanfolyam, fitneszterem) oldalborda (tehát én) munkába állt.

Jó, nem siettem el, ez tény, és nem is a svájci bankszektorban helyezkedtem el, de legalább van rendszeres elfoglaltságom, keresek némi pénzt, és AZT A RUHÁT VESZEM MEG MAGAMNAK, AMELYIKET AKAROM :) Mert a nők ilyen egyszerűek.
Tény, hogy kevesebbet főzök itthon, nincs kétnaponta sütemény sütés, tuti nem lesz hetente kétszer takarítás, és még tornázni is csak hétvégén jutok majd el, de cserébe nem nyaggatom az este holt fáradtan hazaeső uramat, hogy nincs egy rongyom se, amit felvegyek, nem kunyerálok pénzt, és főleg nem irritálom tovább azzal, hogy délután 2-kor ráérősen kávézgatok a barátnőkkel, miközben ő gürizik.
Eredmény: egy tejbetökként vigyorgó férj :)

Aki unja már az utóbbi időben erőteljesen felülreprezentált női témákat, dobjon már egy emilt az emberre, hogy írjon valamit.

7 megjegyzés:

muzsi írta...

írhatnál erről a melóról bővebben. és arról is, hogy szerezted!!!

muzsi írta...

na, értesítőt is kérek

goba írta...

E-mailben beszámolok részletesen, és ha hasznosnak találod, felírom a közös blogba az infókat :)
Az izé, értesítő, az mi?

muzsi írta...

szia
a végén be lehet pipálni, hogy ha valaki ír egy bejegyzéshez, akkor küldjön mélt. mert tuti elfelejtek visszamenni megnézni :)
de mindig elfelejtem bepipálni :)
légyszi írj mélt!!!

Ozsváth Szilvia írta...

Gratulálok a munkahelyhez és kívánom, hogy érezd jól magad "benne"! Engem is érdekel a sztori, a publikus részét feltehetnéd ide. Gondolom, az új munka mellett nincs időd minden érdeklődőnek külön levelet írni. :) Minden, amit leírtál, annyira ismerős... :)

goba írta...

Szia Szilvia!
Köszönöm a jókívánságot :)
Röviden és tömören csak annyi, hogy babysitter lettem, mert próbáltam a legkisebb ellenállás felé elmozdulni. Eleinte nem ilyen munkakörről álmodtam, de sikerült egy rendes és korrekt családot kifognom, úgyhogy most elégedett vagyok.
Az ismerős szitukról meg annyit, hogy rendszeresen olvassuk a blogodat, tök érdekes és szórakoztató, és vicces, hogy itt élünk egymáshoz ilyen közel és még nem kommunikáltunk :)
Üdv,
Dóra

Ozsváth Szilvia írta...

Szia Dóra!
Előbb-utóbb összefutnak a szálak. :) Most, hogy újra írtok, már én is olvaslak titeket és lám, már el is kezdtük a kommunikációt... :)