Régi, ámde igaz történet alapján
Már múlt a nyár, itt-ott megjelentek az első sárga levelek a fákon, reggelente olykor már pára szállt fel a rókalyukból meg a szokottnál hangosabb vircsaft hangja. Közeledett az ősz, minden állat készült a télre, dagadtak a bundák, a tollruhák. A
mókus kényelmesen kereste a rejtekhelyet az újabb szem bükkmakknak, raktározni télire. Mikor elrejtette a fa odvában és odébbállt, a
szajkó kényelmesen odareppent és elorozta a zsákmányt. Másnap a mókus ugyancsak visszatért és látá, hogy ide még fér...újabb szem termést rejtett el télire.
A cinkék még csapatostul repkedtek és akkora ricsajt csaptak reggelente, hogy felkelt rá az egész
négyszögletű kerek erdő. Egy ilyen kora őszi napon történt, a nap már a hegycsúcs mögött járt, épp csak szürkülni kezdett. És ekkor minden ok nélkül, a parkoló melletti susnyásban óriási ricsaj támadt. Mintha marakodtak volna a bokrok alatt. De vajon kicsodák-micsodák? Kicsivel később pedig ez a kép fogadott:
A kis róka magamagát egyáltalán nem zavartatva ott ült a tisztás közepén a parkoló mellett. Jöttek-mentek még az autók, emberek mutogattak rá, de ő csak feküdt a fűben. Hagyta magát fotózni, füttyögésre, tapsolásra sem állt odébb. No ennek már utána kell járni, miért is fekszik itt a kis Vuk! Közben az alkonyatból öreg este lett, de rókánk továbbra is csak ott feküdt. Ám egyszeriben csak felállt, nyújtózott egyet, majd besomfordált a susnyásba. Éktelen marakodás támadt újfent, hullott a levél, repült az avar, majd elősomfordált a kis róka, pofáját törölgetve. És mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdt a fűbe. És csak várt és várt.
Nem is történt semmi különös a továbbiakban, nem mintha az eddigi nem lenne különös.
Teltek, múltak az órák, a kis róka eltűnt, a csillagok már fenn ragyogtak az égen, már amelyik le nem esett, mert akkor vonult át felettünk a
Perseida-raj.
De ekkor a szokásostól eltérően mintegy 2-3 órával előbb jelent meg a
BORZ. Általában éjfél után volt látható a borz, késői jelenése miatt jobban megfigyeni sajnos még nem tudtuk, ritkán volt hozzá eddig szerencsénk.
De most bőven előtte jártunk még a borz rendszeres vadászportyájának, ráadásul eddig szinte sose tűnt fel a ház ezen oldalán. Mi történhetett?
És ekkor hirtelen minden megvilágosodott:
reggel a kis rókát szülei kirakták otthonról, ideje már saját lábára állnia, vagy még inkább elköltöznie otthonról. Keressen magának másik albérletet. Ez volt a reggeli szokásosnál nagyobb ricsaj az erdőből. Szegény kis róka egész nap étlen-szomjan ténfergett, nem lelte helyét, a szülői háztól nem messze lefeküdt és bánkódott. De ekkor óriási ötlete támadt, és a szembeszomszéd borzot - aki a susnyásban lakik - először szépen, végül nyomatékosan megkérte, hogy kotorékát kiadná-e albérletbe. Persze ez Borznak nem tetszett de pár kardcsörte után engedett. Szegény Borzunk ezért kezdett a szokásosnál korábban az éjszakai gyűjtögető vadászatba, ráadásul kicsit megzavarodva rossz irányba indult. Így kisrókánk srévizavé beköltözött anyuékkal szembe, míg a főbérlő Borz új kotorék után nézhet avagy áshat.
És hogy mik a valódi tények?
A rókák és a borzok tudnak egyazon vadászterületen élni és létezni.
A rókák ősz elején zavarják el kölykeiket a háztól. A Fiatal rókák előszeretettel költöznek be elhagyott - vagy olykor még lakott- borzüregekbe.
A borzok pedig erős első mancsaikkal szeretnek és tudnak is ásni, így pikk-pakk készíthetnek maguknak újabb vackot.
Csak egyvalamit sajnálunk: a Borz feladta albérletét ebben a kerületben és máshová költözött. Azóta sajnos nem láttuk.
Ezzel a történettel kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt, és sikeres 2011-et.
Frohe Weihnachten und viel Glück im Neuen Jahr.
Folyt.köv. jövőre.
